A mai kajakommandós posztunkért alaposan meg kellett dolgoznunk a gatyarothasztó melegben, de hát mindent az olvasókért… úgyhogy kötelező elolvasni!

Elég egyszerűen indult a nap Békásmegyer közepén. “Valamit majd eszünk!”– gondoltuk naivan. Akkor még nem sejtettük, milyen szörnyű megpróbáltatások várnak ránk. Eljött az idő, jelzett a gyomrunk is, ideje lenne valamit falni… A meki előtt álldogálva majdnem engedtünk a nyugat alantas csábításnak, de eszünkbe jutott, hogy már megírtuk, hogy sz@r, így ez felejtős. Nosza, majd a Google barátunk megmondja mi van még a közelben. A kebabosokat alapból kilőttük, mert tegnap is az volt, így maradt egy ígéretesnek tűnő kis hely, Repeta önkiszolgáló étterem. Eléggé menzásnak hangzik… Útra is keltünk nagy lelkesen…

Az első pofon akkor ért minket, amikor a rövidnek gondolt táv elég húzósnak bizonyult a melegben. Alaposan leizzadva kaptuk a második pofont, 11 előtt nincs kiszolgálás… elvitelre sem. Pedig hívogatóan tele volt a pult a már elkészített, gőzölgő ételekkel. (Ezt mégis hogy? Ha megéhezel 10.30-kor, akkor nem kapsz enni a pénzedért? Ilyen jól megy egyes helyeknek?) Nem baj, jövünk mi még ide…

Alaposan felb@szott aggyal és korgó gyomorral végül a Szentlélek téren kötöttünk ki még jobban leizzadva. A környéken szinte már minden értékelhető helyet végigettünk, kivéve a téren található csárdákat. Ezek nekünk túl rongyrázósak és általában árban is elég húzósak, de mégsem ehetünk parizert ebédre. (Valaki ugyanis ezt javasolta, de később kiderült, hogy csak félrebeszélt az éhségtől és a napszúrástól…) Nosza, irány a tér melletti kis utcában a közismert Csalánosi Csárda. Már hallottunk róla, hogy elég jól főznek.

Igazság szerint évekkel ezelőtt egyszer már jártunk itt és nem csalódtunk. Ahogyan most sem. Az étlap gondos böngészése után egy “Sertésborda jóasszony módra” esett a választás. Bár ez a fajta étek nem az elvivős kategóriába esik, de már így is késésben voltunk, így mégiscsak dobozba kértük.

Ez olvastad már?  Kötelező kipróbálni: Ütős kis reggeli a Hauerben

El kell mondjuk, már régen nem ettünk ilyen jót! Ami első pillantásra egy halom csíkozott sonkának tűnik a dobozban, az bizony egy nagy halom ínyenc falat. Ízre minden rendben volt vele. A sonka és gombakupac alatt nagy meglepetésünkre nem egy, hanem két méretes sült sertés borda is lapult. Jó szaftos volt, és a savanyú gyöngyhagymák pikáns ízt kölcsönöztek az egész ételnek. Mellé rendeltünk még hasáb burgonyát is, amiről azt hittük, hogy a szokásos szottyos kis krumlicsíkok lesznek, amiket a mekiben megszoktunk, de kellemesen csalódtunk. minden frissen készült, így a krumpli is…

A mennyiségre sem lehet panasz, mert bizony az adag mindenből kétemberes volt. Ez annyit tesz, hogy ketten is degeszre ettük magunkat belőle. Szó szerint!

Ár tekintetében kissé húzós volt ugyan, 4080 Ft, de ha elosztod kettővel, akkor már belefér a szokásos napi ebédkeretbe… Azt biztos, hogy a hamarosan érkező nagy gulyás tesztünk alkalmával ide is benézünk majd! A hely egyébként roppant hangulatos, ha például egy romantikus nyáresti vacsorára vágysz a pároddal, akkor mindenképpen ajánlós…